Olvastam az elkeseredésed, együtt tudok veled érezni.
Egyik ismerősöm is hasonló szituációba keveredett egy férfival ( a srác 23 a lány 30 éves). A srác megilyedt, hogy a bulizós, pörgős életből hirtelen egy családfenntartó, apa szerepet kell betöltenie. A lány addig járt a fiú nyakára míg ki nem szedte belőle, hogy hova tűnt a nagy szerelem és miért lett ilyen.
Tanácsként még azt tudom javasolni: ne hallgass senkire csak magadban döntsd el, hogy miért jó neked ha azzal a fiúval leszel és miért nem írd le egy papírra és mérlegeld. Mivel van 2 csemetéd nézd őket is, hogy mi a jó nekik.
Üdv: Márti
Kérlek olvasd el az én kis történetemet és adj/adjatok tanácsot egy elkeseredett szerelmes nőnek :(
Köszönöm szépen a hozzászólást :) Egy városban lakunk,sőt egy cégnél is dolgozunk csak ellentétes műszakban. Azt még mondta,hogy beszélni fogunk,mert nem bennem van hiba (lehet csak lerázós szöveg volt ),hanem,ahogy írtam Ő nem érzi magát felkészültnek egy új kapcsira így még azzal zárult a beszélgetés,hogy majd keresni fog. Amit nagyon remélek én is. Szívem szerint már írnék neki smst,hogy miújs vele de nem merek ne hogy ezzel inkább eltaszítsam magamtól. Így adok időt magunknak és majd eldől mi lesz,hanem sikerül folytatni vele akkor majd azzal fordulok hozzád,hogyan vonzam magamhoz igazit :)
Szép napot!
Csak egy kisbátorítást vagy tanácsot szeretnék...
Szóval röviden ennyi.
Előre is köszönöm!
szia!
Tudom, hogy most milyen nehéz ez neked, én is átéltem, nem is olyan rég (pár hete), de már most jobban érzem magam, mert tudom, hogy akármi is jön, az sokkal jobb lesz attól, ami volt.
Sziasztok!
http://www.youtube.com/watch?v=fYHDVzAnOMc
Szal néha nem tudom h mi van!
Jah, meg egyszer már volt egy nagy szerelmem, aki nem szeretett, szal nem viszonozta, és ezért nagyon félek a visszautasítástól, meg h elveszítem...:S
Kedves Mindenki!:)
http://www.avonzastorvenye.hu/egy_boldog_ember.php
Pontosan tudom, hogy mit érzel!Hidd el, hogy én is megjártam ezt.Visszautasított, közönyös volt velem, lekezelő...stb.Mint már említettem, sokszor megrekedtem egy szinten, ahol úgy éreztem, hogy ennek semmi értelme sincs, továbblépek!!! /szerintem te is így lehetsz most/Valahogy fájt őt elengednem.Úgy éreztem képtelen vagyok megtenni, pedig már régen meg kellett volna tennem, hiszen több hónap is eltelt a szakítás után.A józan eszem azt súgta, hogy nem vagyok normális, miért futok olyan szekér után ami tudomást se vesz rólam????!!!!!A válaszra is rájöttem, féltem.Féltem az egyedül léttől, elveszett voltam nélküle.Rá kellett jönnöm, hogy minden okkal történik, el kell fogadnom a helyzetemet, mert ennek a szituációnak az a célja, hogy engem megtanítson valamire.Ezt elfogadni volt a legnehezebb és sokáig is tartott, de ez idő alatt rengeteget tanultam.Szerintem neked is ezt kellene tenned!Először is tisztázni magadban a dolgokat.A kérdést amit feltettél csak TE tudod megválaszolni!!!!!!Magadnak kell rájönnöd, hogy érdemes -e folytatnod vagy sem!!!!!Ezt más helyetted nem döntheti el!El kell fogadnod azt a helyzetet amiben vagy, tudd, hogy ez azért történt így, hogy tanulj valamit!Próbáld a helyzetedet más szögből nézni!Tudod vízzel félig töltött poharat is lehet két szemszögből nézni.Lásd úgy, hogy a poharad félig tele van, vedd észre az apró örömöket az életedben, nevess sokat, légy hálás, hogy egészséges vagy...stb
LiLi
